Mostanában szeretnénk egy kiscicát, nézelődtünk tenyészeteknél, néztünk talált cicát... Régebben, vagyis először cicám volt, egymás után kettő, mind a kettő fekete házimacska volt. Az első meglépett a panelból, amikor nagyimnál nyaralt. A második cica mellé csatlakozott az első kutyám, egy közép-ázsiai juhász, az elsők között volt Magyarországon. Aztán kertesházba költöztünk, lett egy bernáthegyi második kutyának. A szomszéd is ránk hagyományozta a tacskó keverékét, így már 3 kutyánk és egy macskánk volt. Aztán szegény cicu meghalt, a kezem között, útban a kórházba.Kész voltam...Nem sokkal később kölykei születtek a közép-ázsiainak, akiket lelkiismeretesen gondoztunk, és olyan emberekhez kerültek, akikkel később is tartottuk a kapcsolatot, jó kezekben voltak. Egy kölyköt megtartottunk, így volt 4 kutyánk. Évekkel később arany első kutyám meghalt( máig hiányzik), 3 lett a kutyák száma. Közben már külön laktam, ott is volt egy kis keverék kutyám, amikor hazaköltöztem így mégis 4-en lettek. Ahogy telt az idő, a bernáthegyi is követte az első kutyámat a kutyamennyországba, de anyum munkahelyén kitettek volna egy másik keveréket, hát befogadtuk, már megint 4-en voltak. A tacskó gyönyörű kort ért meg, 16 éves korában halt meg... Most még 3-an vannak. De megint külön lakom, panelban, ahova egyiket sem hoznám be szenvedni, mert hozzászoktak a kerthez.
Ezt a történetet csak azért írtam le, hogy "látható" legyen, nem vagyok felelőtlen állattartó.
Ami a kérdésem, és amit nem értek: ha szeretnék fajmacskát, miért kell legalább 100.000.-ot fizetnem? Akkor már inkább lesz házimacskám megint. Kedvencnek szeretném, nem tenyészteni, és nem kiállításra hurcolni. Szerintem a kiállítás amúgy is egy tortúra az állatoknak.
Tehát a kérdés a sok felvezetés után az: miért ilyen drága egy fajtatiszta kedvenc?
Friss kommentek