"Megszületett, megérkezett, de jó..." - lehet hallani a Petőfin sűrűn mostanában, a Kafkazka egyik számában, nekünk szerdán lett aktuális, megszületett Emília, épp a kiírás napján, július 7-én, 14:20-kor. Az apja, a nővére, és úgy általában a rokonok, ismerősök türelmetlenül kérdezgették hetek óta, ugyan mikor bújik már ki az a gyerek. Aztán apja megbeszélte vele, hogy a kiírás napján reggel megisszuk a kávénkat és utána mehetünk a kórházba, hogy megszülessen. A gyerek, szófogadó lévén, ehhez tartotta magát! Éjjel már kicsit fájtam, de nem is volt rendszeres, meg abszolút elviselhető volt, így két fájás között bóbiskoltam, nem keltettem fel a kispapát sem, hadd pihenjünk az esemény előtt. Hajnalban küldtem sms-t anyumnak, ha ráér, jöjjön vigyázni a 7 és fél évesre, mert dolgunk van... Erre is megvolt a B terv, ha anyu nem tudott volna jönni, a legjobb barátnőmékhez vittük volna Esztert, útban a kórház felé.
A MÁV kórházban z ÁEK-ben szültem, fél 10 körül értünk be, véres szaftos részleteket nem írok, de jó úton jártunk, és ahogy írtam fél 3 előtt 10 perccel világra jött Emília Olívia (de az Olíviát nem fogjuk használni, majd ő használja, ha akarja). Apás szülés volt, ő vágta el a köldökzsinórt, és annyira az élmény hatása alatt volt, hogy elfelejtett elájulni, vagy rosszullenni. :D
Szerdán született, nagy forgalom volt egyébként a szülészeten, pénteken haza is engedtek, mert minden rendben volt vele is, velem is.
Legyen itt a zene, és egy kép. Egy darabig még nem jövök sűrűbben, a laptopot látom néha, de időm nem nagyon van aktívkodni...:)
Friss kommentek