Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, újra és még mindig. Sorra meg fogom köszönni mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy a nagy nap sikeres legyen, és elég hosszú a lista... ;-)
Az utolsó hét izgalmasan, rohangálósan telt, kedden vettem át a DHL-nél a ruhámat - képzeljétek el, ha pár nappal előbb tör ki az izlandi vulkán, nem jön meg időben -, mentem próbálni Várhegyi Éva kalaposhoz próbálni a fátylat, akinek ezúton köszönöm a gyors és kifogástalan munkát, csak ajánlani tudom, ha nem hétköznapi kalapot, fejrevalót szeretne - a XIII. ker. Hollán Ernő utca 9 - ben van a boltja - , a közelben levő Montonelli cipőnagykerben vettem meg a cipőt is, egyébként a vőlegényé is innen való. Amikor hazaértem, azonnal felpróbáltam a ruhát... Ami teljesen bő volt, így hívtam is barátnőmet, akinek az anyukája varrta a koszorúslány ruhákat is - ezúton is köszönöm neki -, szerdán vittem át neki a ruhát, és még aznap rámigazította! Csütörtökön mentem a teljesen kész fátyolért, délután még övet vettünk S. - nek, és harisnyát a lányoknak, illetve abszolút utolsó pillanatban beszéltünk a virágos Erzsivel, aki rendes volt és elvállalt így is, gyönyörűek lettek a művei ( 2 kis csokor a koszorúslányoknak, az én csokrom, asztaldísz, autódísz ), plusz a ruhámat is beadtam vasalni a Tisztakékbe, azért is menni kellett. Pénteken beugrottunk a házasságkötőbe, leadni a zenéket, utoljára átbeszélni mi lesz és hogyan, aztán étterem : vittük a szálas virágokat, pünkösdi rózsát, illetve hangfalakat, erősítőt a zenéhez. Az ültetőkártya így is lemaradt, de nem volt különösebb gond belőle, tekintve, hogy 20 főt kellett csak ültetni.
Szombaton aztán fent voltunk már hajnal 6 körül, Eszter lányom körmét fél 7 - kor festettem, színtelen lakk, alá matrica... 8 - ra kellett menni Ivetthez, a fodrászhoz, kicsit késtünk, de (mint mindig) szuperül megcsinálta a fejeket ( anyumét, a lányokét, barátnőmét és az enyémet ), neki is köszönöm nagyon. Ahogy végeztünk, mentünk hozzánk haza, jöhetett a smink, Pinky megszenvedett velem meg a szempilláimmal, de szép lettem, külön köszönöm neki és a MEO-s Dórinak is ;-). Anyut, Zsuzst is kifestette kicsit, a lányok is kaptak egy kis szájfényt. Gyors öltözés, ez tartott a legkevesebb ideig, hihi:D
A vőlegény lemosta az autót, amíg fodrászkodtunk, vitt és hozott minket, átöltözött, elhozta a csokrokat, díszeket, feldíszíttette az autót, és nem sürgetett.
A Tündérkert étteremben volt a gyülekező, onnan a parkon keresztül átsétáltunk a násznéppel a házasságkötőbe, elintéztük a papírmunkát a tanukkal, és fél kettőkor lezajlott a ceremónia. A lányom volt a gyűrűfelelős, komolyan tejlesítette a küldetését, és annyira elérzékenyült, hogy kicsit könnyezett is az aláírás környékén. Filmbuzik lévén a StarWars zenéjére vonultunk be, az aláírás a Gladiator ' Now we are free ' zenéjére történt, a gratulációk fogadása alatt "IZ" - ' Somewhere over the rainbow ' - ja szólt. Visszaséta az étterembe, elbúcsúztunk azoktól, akik nem maradtak a lakomára. Itt kicsit döccent a történet, mivel ültetőkártya híján nem mert helyet foglalni a díszes társaság, illetve megtudtam, hogy az oldalborda a bal oldalon foglaljon helyet ;-P Kicsit éheztek, amíg elvonultunk fényképezkedni, hiába volt kikészítve sós aprósütemény az asztalra.
Ettünk, csak páran ittak kicsit, kimászkáltunk a kerthelyiségbe, élveztük a jóidőt, meg a jó társaságot. Nem volt nagy lagzi, de remélem minden ottlévő jól érezte magát.Külön köszönet Zsoltinak, a fotósnak, Árpikának, aki mozgóképen örökített meg minket, a tanuinknak, Karesznak és Zsuzsinak, a lányuknak, Lucának, aki a másik koszorúslány volt és persze Anyumnak, Nagyinak, Apunak, és mindenkinek köszönjük, aki segített vagy ajánlotta segítségét, és együtt örült velünk életünk egyik legboldogabb napján!
Beszéljenek tovább a képek :
S-né-ként is szép az élet, csak az összes papíromat le kell cserélnem, na ez nem tetszik. Nászút majd egy más alkalommal, lassan készülünk a legkisebb családtag érkezésére. Még 11 hét.Kb...:)
Friss kommentek